Szellőztető rendszerek

Ablakba építhető résszellőzők és szellőztető rendszerek

A lakások tömeges energetikai korszerűsítésének kezdete óta jelentősen megugrott azok száma, akik a falakon, sarkokban megjelenő penész miatt panaszkodnak. A penész megjelenése az esetek túlnyomó többségében a nem kielégítő légcserére vezethető vissza. Az energetikai korszerűsítéssel és az életvitelünk esetleges változásával nagymértékben megnőtt a lakások páratartalma. Hiába a szigetelés, annyira magas a páratartalom, hogy az lecsapódik a falakon, ablakokon. A cikkben eljutottunk oda, hogy a jó szigetelés esetén a légcserét kell fokozni, hogy kiküszöböljük a penészesedést. Erre sok esetben megfelelő lehet a rendszeres szellőztetés, de sok esetben – illetve ha automatizált, és optimális megoldásra vágyunk – szellőztető rendszereket kell kiépíteni. Most ezek működésével foglalkozunk részletesebben.

Légbevezetők

Több hátránya is van a szellőztetésnek. Először is, a modern szellőztető eszközökhöz képest sok hőenergia megy veszendőbe. Másodsorban nem túl kényelmes megoldás, és emiatt sajnos sokszor el is marad. Nem utolsósorban pedig: nem tudjuk, hogy elegendő volt-e a szellőztetési idő a páratartalom szempontjából. Ezért ha már korszerű, modern nyílászáróink vannak, nem árt a szellőztetést sem modernizálni.
Az ablakokra szerelhető légbevezető elemek már egy fokkal magasabb kategóriát képviselnek a szellőztetésnél. Talán mindenki látta már a panelprogramokból jól ismert műanyag nyílászárókat, amelyeken egy kézzel nyitható-zárható résszellőzőt találunk. Nos, ezen a ponton derül ki, hogy légbevezető és légbevezető között is micsoda óriási különbség lehet!

A manuálisan működtethető légbevezető elem ugyanis semmivel nem jobb, mint az időközönkénti szellőztetés. Gondoljunk csak bele! Itt is magunknak kell odafigyelni arra, hogy mikor nyitjuk ki, és mikor zárjuk el a szellőzőnyílást, így a kényelmet tekintve semmivel sem vagyunk előrébb. Ugyanúgy nem tudjuk, hogy légcsere-, vagy páratartalom szempontjából elegendő volt-e a szellőztetési idő. Egy ilyen szellőzőnyílással tehát annyit sikerül csupán elérnünk, hogy valamelyest lerontjuk a nyílászárónk tokjának hőszigetelő értékét. Na persze nem nagy titok, hogy ezek az egyszerű résszellőzők nem is igazán a szellőzés végett kerülnek beépítésre, hanem a gáztűzhelyek miatt biztonsági okokból. Aki tehát azon törte a fejét, hogy így oldja meg a szellőztetést, gondolja át még egyszer, vagy olvasson tovább, ugyanis egy nem sokkal drágább, de lényegesen hatékonyabb eszközt szeretnék bemutatni.

A kulcsszó nem más, mint a higroszabályozás. Egy olyan egyszerű szerkezetet, mint például az ablaktokba építhető légbevezető, költséghatékony szellőztetőeszközzé tudunk varázsolni, ha higroszabályozással látjuk el. A működési elv rendkívül egyszerű, arra épül ugyanis, hogy bizonyos anyagok a páratartalom emelkedésétől megnyúlnak, a szárazabb levegőtől pedig összehúzódnak. Ilyen – páratartalomra érzékeny – poliamid pántkötegek mozgatják a higroszabályozott légbevezetők zsaluit is. Így értelemszerűen akkor nyílnak ki a zsaluk, amikor megnő a páratartalom a lakásban, és amint az normalizálódik, visszacsukódnak.

Ezzel máris kilőttünk két problémát. Az első a kényelem, ugyanis hozzá sem kell nyúlnunk a higroszabályozott légbevezetőhöz, mindent automatikusan végez. A másik pedig az elégtelen szellőzés az egyszerű kis szerkezet ugyanis addig tartja nyitva a zsalukat, amíg a páratartalom nem normalizálódik. A poliamid pántok el vannak zárva a külső levegő elől, tehát kizárólag a lakás levegőjében lévő nedvességre reagálnak, így teljesen biztosak lehetünk abban, hogy mindig optimális szinten tartják otthonunk páratartalmát.
Akinek még ez sem elég, az jól teszi, ha teljes rendszerben gondolkodik.

Higroszabályozott központi szellőztető rendszer

Ehhez már nem csak légbevezető elemekre, hanem légelvezetőkre-, valamint egy, vagy több ventilátorra is szükség van. A teljes rendszer nagy előnye, hogy nem csak befelé jön a friss levegő, de a központi ventilátor el is távolítja a lakásból az elhasználódott, párás levegőt. A higroszabályozásnak köszönhetően a ventilátor és a légbevezetők zsalui összehangoltan működnek, és csupán akkor lépnek „akcióba”, ha a belső páratartalom túl magas. Mivel a ventilátor nem a lakótérben kap helyet, hanem egy alárendelt helyiségben, így a zaj sem zavarja a lakók nyugalmát.

Egy ilyen rendszerrel teljes mértékig biztosan lehetünk abban, hogy mindig friss lesz a levegő a lakásban, és a páratartalom sem fogja elérni a kritikus szintet. Persze az extra kényelemért extra mélyen bele is kell nyúlnunk a zsebünkbe, ugyanis egy központi ventilátor 50 és 100 ezer forint közötti összegre tehető, a légelvezető elemek darabjáért pedig átlagosan 15-25 ezer forintot kérnek el.

A fenti megoldások mind alkalmasak arra, hogy csökkentsük általuk a lakás levegőjének páratartalmát, ám egy kérdésre még mindig nem kaptunk választ. Létezik-e olyan szellőztetési mód, amellyel mindezek mellett a drágán megtermelt hőenergiánk sem vész kárba? Nos igen, létezik, rekuperátornak hívják. Mivel azonban ez a szellőztető rendszer mind árban, mind a beépítési munkákat tekintve jóval nagyobb volumenű, mint az eddig részletezett megoldások.